Mist nyelvleckék 4. (Mondattan)

 Mondattan

A mondatok típusai

Legfontosabb alapvetés, hogy a mist mondat szórendje kötött. A mondatrészek (alany, állítmány, tárgy, határozók, jelzők) egymás utáni sorrendje a mondat típusától függ. E sorrendeket nem minden esetben tartják szigorúan (különösen élőbeszédben), de illik.

A mist nyelv a magyar nyelvhez hasonlóan ismeri a kijelentő, tagadó, felszólító, felkiáltó, óhajtó és kérdő mondatot, ezeken felül gyakran használ úgynevezett passzív szerkezetet (mely a magyarból jóformán kikopott, de pl.: angolban használt). Az általános szabályok alól, melyek bemutatására alább kerül sor, akadnak kivételek, ezek a fejezet végén találhatók.

Összetett és egyszerű mondat természetesen létezik a mistben is. Összetett mondat tagmondatai közé vesszőt kell tenni, más különösebb szabály nincs velük kapcsolatban.

Kijelentő mondat

A helyes sorrend szerint előre kerül a mondat alanya, ezt követi az állítmány, a tárgy, majd azon határozók, jelzők, melyek nem szorosan az alanyhoz, állítmányhoz, tárgyhoz kapcsolódnak.

Nézzünk néhány példamondatot!

Először két egyszerűbb:

·       Eg preipor aghetteara. – Kamillateát készítek.

·       Eg agne vo. – Felismerlek.

Egy összetettebb:

·       Vo olfeni aimucra nu eg, eit vo iratuni eg.  – Bántottad a barátomat és feldühítettél.

És végül egy „szleng”:

·       Cofrist nu eg Cutreget eit Constu. – A társaim Furmány és Tuskó

(A hiba, hogy nincs ige a mondatban: az ertol létige hiányzik. Ez magyarban nem feltűnő, de mistben komoly nyelvtani hibának minősül).

Tagadó mondat

Tagadó mondatban a mondatrészek sorrendje ugyanaz, mint a kijelentőben, annyi különbséggel, hogy az alany és az állítmány közé ékelődik be a tagadószó.

Például:

·       Eg noq sacrun. – Nem tudom.

·       Draculst noq silenci. – A sárkányok nem hallgatnak.

·       Dai canu noq ert utigna. – A kutya nem hasznos.

Kérdő mondat

Két típusú kérdő mondat létezik, eldöntendő és kiegészítendő kérdés. Az eldöntendő kérdés szórendje ugyanaz, mint a kijelentő mondaté, így írásban csak a kérdőjel, beszédben a kérdő hangsúly különbözteti meg a két mondattípust. A kiegészítendő kérdések esetében a mondat elejére kérdőszó kerül (lásd: Kérdő névmás), a többi mondatrész olyan sorrendben követi egymást, ahogy a kijelentő mondatnál. Ha a kérdőszó jelzős, vagy határozós szószerkezet része, jelzője/határozója is a mondat elejére kerül a kérdőszóval együtt.

Nézzünk példamondatokat!

Először eldöntendő kérdések:

·       Leit votu ertol virqolak? – Ő csordásfarkas akar lenni?

·       Vo req? – Kérsz?

Két kiegészítendő kérdés:

·       Quir vei shovi unni aktom? – Miért mutattatok egy sisakvirágot?

·       Quvi pret nu Antecst vo ert? – Ki az Ősök kínja vagy?

Végül egy hibás, „szleng” mondat:

·       Quen buranli dai fuqou? – Mikor ég majd a tűz?

(A probléma az alany és állítmány sorrendje.)

Felszólító mondat

Ez a legkötöttebb. Szabály szerint a mondat állítmánya áll a legelején (felszólító módban; lásd: Az igék jellemzői), utána a tárgy, jelzők, határozók, az alany pedig minden esetben a mondat végére kerül. Nagyon fontos ezt a szórendet tartani, máskülönben egyszerű felkiáltó mondatnak fog tűnni. Vesszőt akkor se szükséges tenni az alany elé, ha csak állítmányt és alanyt tartalmaz a mondat (magyarban ilyen esetben kell).

Nézzünk példamondatokat!
Két egyszerűbb:

·       Burango fuqou! – Égj, tűz!

·       Mandungo qo! – Együnk!

Két összetettebb:

·       Bringo dai draculra vei! – Hozzátok a sárkányt!

·       Atimgo vo, fug eg dispel! – Figyelj, ha hozzád beszélek!
(vessző csak az összetett mondat tagmondatainak határán található)

És egy helytelen:

·       Repomgo vo piel! – Válaszolj most!

(A mondat több sebből vérzik: a kisebb hiba, hogy  hiányzik belőle, az illető kinek válaszoljon – ez még kikövetkeztethető szövegkörnyezetből. Ám a piel, vagyis „most” szó nem állhat a mondat végén, ez súlyos hiba.)

Felkiáltó mondat

A felkiáltó mondatnál óvatosnak kell lenni, ugyanis csupán a felkiáltójel különbözteti meg a kijelentőtől. A szórend tehát megegyezik vele (alany, állítmány, tárgy, határozók, jelzők).

Nézzünk példamondatokat!

Először szokás szerint két egyszerűbb:

·       Vo buran! – Égsz!

·       Leit ert unni geino! – Ő egy lángész!

Két összetettebb:

·       Aimuc nu eg noq ert homenprand! – A barátom nem emberrabló!

·       Eg agne, antecsticutran rotrem dega! – Felismerlek, te ősökverte, átkozott féreg!

És egy hibás:

·       Atim vo! – Figyelsz!

(Igazság szerint le se lehet fordítani. Szórend szerint felszólító mondat lenne, ám az ige nincs felszólító módban.)

Óhajtó mondat

Az óhajtó mondat esetén két dologra kell figyelni. Egyik a mondat elejére írandó
kam = bár/bárcsak szó; a másik az óhajtó módba kerülő ige (lásd: Az igék jellemzői). A szórend pedig a kijelentő mondatéval egyezik, leszámítva az óhajt kifejező szót.

Jöjjenek a példamondatok!

·       Kam eg adipssir unni cait! – Bárcsak kapnék egy kastélyt!

·       Kam vo ertsir cutre! – Bárcsak ravasz lennél!

·       Kam dai draculst noq cretsir tempast! – Bárcsak a sárkányok ne tudnának vihart támasztatni!

És végül egy hibás:

·       Kam qo ert virkolaqst! – Bár csordásfarkasok lennénk! (az ige nincs óhajtó módban)

Passzív szerkezet

Akkor használjuk, ha egy cselekvés kötelezőségét akarjuk kifejezni (pl.: kell, tilos, lehet stb.) Ebben az esetben az állítmány összetett: áll egy segédigéből, valamint egy főnévi igenévi formában lévő főigéből (ami egyben a szótári alakja; lásd: Szófajtan). Az összetett állítmányt szórend szempontjából egységként kell kezelni. A mondatrészek sorrendje attól függ, hogy milyen mondattípusban használjuk a passzív szerkezetet.

Néhány példamondat:

·       Eg indre binatol impreqra. – Tilos parancsot adnom.

·       Vei poisut shovol dai draculra nu vei. – Megmutathatjátok a sárkányotokat.

·       Leit obleg parnicol dai drydalra. – Muszáj megkímélnie a manót.

Kivételek

Ahogy fentebb említettem, élőbeszédben nem mindig tartják a vázolt sorrendet. Szabályszerű kivétel nincs tehát a mondatrészek helyes sorrendisége alól, a gyakorlat azonban mást mutat. Ezt érdemes észben tartani.