Mist nyelvleckék 3. (Szófajtan)

Mist nyelvleckék

Segédanyag Mistaria nyelvének elsajátításához

Szófajtan

A szófajok rendszere

A mist nyelv szófaji csoportjai (a magyarhoz hasonlóan) alapszófajok, viszonyszók és mondatszók.

Az alapszófajok önálló jelentéssel, toldalékolási rendszerrel bírnak; feladatuk a mondatok felépítése, lévén a mondatrészek alkotói. Ide tartoznak az igék, főnevek, melléknevek, számnevek, határozószók, névmások és igenevek.

A viszonyszók önállóan nem, csak alapszófajjal együtt kapnak úgynevezett viszonyjelentést. Névelők, névutók, kötőszók, igekötők, módosító- és tagadószók tartoznak ide.

A mondatszók jelentés és toldalékolhatóság nélküli szavak. A hangutánzó- és indulatszók, illetve a mondatértékű módosítószók tartoznak ide.

Az igék jellemzői

Az igék cselekvés, történés, létezés kifejezésére használatosak. Szótári alakjuk minden esetben –ol morfémára végződik – ez a főnévi igenévi alak is egyben (lásd: Az igenevek jellemzői). E szótagot levágva kapjuk az ige „alap alakját”, vagyis a jelen idejű, kijelentő módú, cselekvő igét. Ehhez az „alap alakhoz” kapcsoljuk a többi idő, mód, eset képzőit, jeleit, ragjait.

A mistben (akárcsak a magyarban) három igeidő és három igemód létezik, ezen kívül két állandósult és három változó esetet különböztetünk meg. A mist igék nem utalnak se a cselekvő számára, személyére, és a nyelvben nincs jelen az alanyi és tárgyas ragozás (épp emiatt van kulcsszerepe a személyes névmásoknak; lásd: A névmások jellemzői).

A három igeidő értelemszerűen a múlt, jelen, jövő; az igemódok a kijelentő, felszólító és feltételes mód; az állandósult esetek neve végző, illetve értelmező eset; a változó esetek pedig a cselekvő, szenvedő és lehetőséges eset.

Igeidők

A jelen idejű ige (mint már említettem) nem kap külön időjelet. Más a helyzet a múlt és a jövő idő esetén. Ezek az –ol végződés levágása után egy-egy szótagocskát kapnak, nevezetesen:

·       -li: jövő idő jele

·       -i: múlt idő jele

Nézzünk pár példát! A plecaol (sírni) és az atimol (figyelni) példáján nézzük meg, melyik hogy néz ki a három időben!

·       pleca: sír

·       plecai: sírt

·       plecali: sírni fog

·       atim: figyel

·       atimi: figyelt

·       atimli: figyelni fog

Látható, hogy a mistben nem jelent gondot se a magánhangzó-, se a mássalhangzó-torlódás. Ejtéskönnyítő hangokat nagyon ritkán alkalmaz. Amire viszont nagyon figyeljünk: az új szókapcsolatok befolyásolhatják a kiejtést (például a plecai esetében). S azt se feledjük, hogy az igék önmagukban nem utalnak a cselekvő számára és személyére (így a példaigék se), csupán az egyszerűség kedvéért fordítottam egyes szám harmadik személyű alakot.

Igemódok

Nincs sok különbség a magyar és mist igemódok közt, ugyanazt a hármat használja a mist nyelv is. Ezek a következő toldalékokat kapják:

·       Kijelentő mód: az ige „alap alakja”

·       Felszólító mód: „alap alak”+ -go

·       Feltételes mód: „alap alak”+ -sir

Amire figyelni kell, a toldalékok sorrendje, illetve az idő-mód összeférhetetlenség. Az időjel mindig megelőzi a módjelet (amennyiben van), illetve a magyarhoz hasonlóan múlt időben nincs felszólító mód, jövő időben pedig se feltételes, se felszólító.

Nézzünk példákat:

·       pleca: sír

·       plecago: sírjon

·       plecasir: sírna

·       plecaisir: sírt volna

·       atim: figyel

·       atimgo: figyeljen

·       atimsir: figyelne

·       atimisir: figyelt volna

Amit érdemes megemlíteni ezeken túl, hogy a magyarhoz hasonlóan az összes szám összes személyénél használható a felszólító mód (nem úgy, mint mondjuk a francia nyelvben).

Igeesetek

Ez az első szegmens e csoporton belül, mely markánsan eltér a magyar nyelv szabályaitól, elsőre kicsit idegenül hangozhat. Mit takar e kifejezés?

Alapvetően a cselekvés milyenségére utal az adott ige esete. Az alany végzi? Esetleg mással végezteti el? Netán rá irányul, bár nem ő végzi? Így talán kicsit megfoghatóbbá válik, ám továbbra is furcsán nézhet az ember az állandósult és változó esetek hallatán.

Az állandósult esetek onnan kapták nevüket, hogy olyannyira beleépültek a hétköznapi nyelvhasználatba, hogy egykori esetragjaik szótári alakjuk részévé váltak (vagyis „alap alakjuk” egyben esetük). Ezen belül akkor beszélünk végző igéről, ha az alany cselekvése másra irányul (pl.: mosdat, etet, itat). Ezek hasonlítanak az eredeti, cselekvő igékre, ám apró eltérések megkülönböztetik őket azoktól. Az értelmező igék pedig olyanok, melyek valaha igekötős igeként funkcionáltak, de ezen igekötők elkoptak róluk, vagy épp kisebb-nagyobb torzulásukkal állandó „kísérőikké” váltak (pl.: megkímél, elolt). Nevük onnan ered, hogy a szövegkörnyezettől függően az olvasónak kell értelmezni a pontos jelentést.

Vizsgáljuk meg kicsit mélyebben! A végző eset eredetileg a –tur ragról volt megismerhető. Elenyésző a használata az élő mist nyelvben, de nem kopott ki teljesen. Az állandósult alakokban pedig e szócskának nyomai ismerhetők fel, általában a szótő végén (pl.: fugeturol – repíteni).

Az értelmező esetnek sose volt egységes ragja. Különböző igekötők kapcsolódtak az egyes igékhez, melyek összeolvadtak a szótővel. Mivel az így keletkező szótári alakok többféle, gyakran eltérő, árnyalt jelentést hordoztak, a hivatalos nyelvhasználatban elvárt az úgynevezett értelmező ragok használata.

Ha az ige eredeti, igekötő nélküli jelentésére gondol az illető, az „alap alak” használandó. Ha igekötős formájára, mely teljesen más jelentést ad neki, a –ges rag illesztendő a szótőhöz. Ha igekötős formájára, mely csak árnyalja a jelentést, az –u rag illesztendő a szótőhöz.

Ez olyannyira bonyolult, hogy a mindennapi nyelvhasználatban egyáltalán nem ragadt meg. Hivatalos iratokban, levelekben, irodalmi művekben találkozhatunk vele.

A változó esetek viselkednek „klasszikus” esetként. Az ige „alap alakjához” esetragot kapcsolunk (mindig a jelek után):

·       Cselekvő eset: nincs esetragja

·       Szenvedő eset: -rot

·       Lehetőséges eset: -do

Cselekvő esetben az alany végzi a cselekvést, szenvedőben más végzi, de visszahat az alanyra, lehetőségesben pedig az alanynak lehetősége van elvégezni a cselekvést. Fontos kiemelni, hogy állandósult esetű ige állhat mellette változó esetben is.

Nézzünk példákat!

·       plecarot: sirattatik

·       plecado: sírhat

·       plecagorot: sirattasson

·       plecasirdo: sírhatna

·       plecairot: sirattatott

·       plecaido: sírhatott

·       plecalido: sírhat majd

·       plecaisirdo: sírhatott volna

A főnevek jellemzői

A mist főneveket kevés általános ismérv jellemzi. Nincsen nemük, névelőjük, ragozási rendszerük. Alakjuk változatos és sokféle, eredetüktől függően (pl.: igéből képzett főnevek között látható némi hasonlóság). Számos toldalékot kaphatnak, tárgyragot, határozói ragokat, képzőket stb. A személyes névmások mellett a mondatok másik fontos alkotói, tekintve, hogy az ige nem utal se az alany, se a tárgy kilétére.

A főnevek a következő jellemzőkkel bírnak, az alábbi kategóriákba sorolhatók:

·       Megkülönböztetünk közneveket és tulajdonneveket.

·       Beszélhetünk eredeti és képzett főnevekről.

·       A főneveknek van toldalék nélküli és toldalékolt alakjuk.

A köznevek és tulajdonnevek elkülönítésére, s helyesírásuk bemutatására egy későbbi fejezetben kerül sor (lásd: Főnevek helyesírása). Alább a főnevek létrejöttéről, a főnévképzők típusairól, s a főnevekhez kapcsolható jelekről, ragokról lesz szó.

Mesterséges nyelv lévén, a főnévképzők csoportja kezdetben szűk és egységes volt. Később a nyelv enyhe változásai nyomán jöttek létre új képzett főnevek, ám új főnévképző nem született, a korábban meglévőket használták az avilági lakosok. Így a következő főnévképzők, s az ezek mentén kialakuló képzett főnévi csoportok különíthetők el:

·       -get: melléknévből képez főnevet (pl.: cutre+get=cutreget)

·       -req: igéből képez főnevet (pl.: imperol-erol+req=impreq)

·       -uns: igéből képez főnevet (pl.: oxcorol-ol+uns=oxcoruns)

·       -ta: főnévből képez főnevet (pl: molendin+ta=molendinta)

·       -lun: főnévből képez főnevet (pl.: mero+lun=merolun)

·       szóvég elhagyása: igéből képezhet főnevet (pl.: prandinol-inol=prand)

A –req képző esetén tehát nem csak az –ol végződést kell levágni, hanem a szótő egy részét is (általában utolsó 1-2 betűt). Ennek egyszerűsödése lett a szóvég elhagyásával történő szóképzés – így is főnevek jöttek létre az igékből.

A –ta kicsinyítő képző (egérke, malmocska), a –lun pedig gyűjtőnévképző (pusztaság, erdőség).

A főnevek jelei és ragjai közül a legfontosabbak az alábbiak (amely előtt nincs kötőjel, az nem klasszikus toldalékként funkcionál, hanem kötőszóként, külön kell a szó után/elé írni; lásd: Főnevek helyesírása):

·       -ra: -t; tárgyrag (constura: tuskót)

·       bug: -on, -en, -ön (bug constu: tuskón)

·       lon: -ból, -ből (bug constu: tuskóból)

·       net: -nak, -nek (net constu: tuskónak)

·       pas: -ba, -be (pas constu: tuskóba)

·       seg: -ra, -re (seg constu: tuskóra)

·       -st: -k; többes szám jele (constust: tuskók)

·       ecav: -val, -vel (ecav constu: tuskóval)

·       ur: -hoz, -hez, -höz (ur constu: tuskóhoz)

·       vef: -tól, -től (vef constu: tuskótól)

·       py: -ig (py constu: tuskóig)

·       ged: -ban, -ben (ged constu: tuskóban)

A tárgyrag mindig leghátul áll, a többes szám jele után (amennyiben a főnév többes számú). A többi toldalék az angolhoz hasonlóan a főnév előtt áll.

A melléknevek jellemzői

Minthogy a dolgok tulajdonságait, milyenségét fejezik ki, szinte mindig főnevek mellett találkozunk velük. Ugyan nincs kötött szórend a mistben, ám a mellékneveket illik a főnév elé tenni – mint a magyarban is.

Négyféle toldalékkal találkozhatunk mellékneveken: főnév-, illetve melléknévképzővel, határozóraggal, valamint fokjelekkel. Ezek a következők:

·       -get: főnévképző; melléknévből képez főnevet (pl.: cutre: ravasz; cutreget: ravaszság)

·       -iz: melléknévképző; főnévből képez melléknevet (pl.: somin: álom; sominiz: álmos)

·       -zog: határozórag (pl.: cutrezog: ravaszan)

·       do- és pludo-: fokjelek (docutre: ravaszabb; pludocutre: legravaszabb)

A számnevek jellemzői

A számnevek megismerését érdemes a fontosabb számok mist nevének megismerésével kezdeni:

·       zeir [zejr]: nulla

·       unni [unni]: egy

·       doq [dok]: kettő

·       troq [trok]: három

·       qart [kart]: négy

·       vigh [vig]: öt

·       zish [zis]: hat

·       sepot [szepot]: hét

·       oiru [ojru]: nyolc

·       nuv [nuv]: kilenc

·       dercon [derkon]: tíz

·       derunni [derunni]: tizenegy

·       derdoq [derdok]: tizenkettő

·       dertroq [dertrok]: tizenhárom

·       derqart [derkart]: tizennégy

·       dervigh [dervig]: tizenöt

·       derzish [derzis]: tizenhat

·       dersepot [derszepot]: tizenhét

·       deroiru [derojru]: tizennyolc

·       dernuv [dernuv]: tizenkilenc

·       dodon [dodon]: húsz

·       dodonunni [dodonunni]: huszonegy

·       dodontroq [dodontroq]: huszonhárom

·       trofon [trofon]: harminc

·       qaron [karon]: negyven

·       viton [viton]: ötven

·       zishuron [zisuron]: hatvan

·       sepon [szepon]: hetven

·       oion [ojon]: nyolcvan

·       nuvon [nuvon]: kilencven

·       cencon [cenkon]: száz

·       cenconvigh [cenkonvig]: százöt

·       oirucencon [ojrucenkon]: nyolcszáz

·       millon [millon]: ezer

·       cenmillon [cenmillon]: százezer

·       muilon [mujlon]: millió

Így az is könnyen és gyorsan megérthető, miként képezzük az egyes számneveket. Amiről érdemes ezen túl pár szót ejteni, a sorszámnevek képzése és a törtek kiolvasása.

A sorszámok döntő többségénél az az elv érvényesül, hogy a számnév után illesztjük az –ai toldalékot. Így például:

dertroqai: tizenharmadik

dodonai: huszadik

Egyetlen kivétel az első, ami mistül primm, a korábbi nyelv emlékeként.

A törtek esetén minden esetben a következő séma szerint írják s olvassák ki az ilyen számokat:

unni pod doq: „egy per kettő” (1/2)

Az avilágiaknak nincs külön szava arra, hogy fél, negyed, harmad, a tizedestörteket pedig nem ismerik.

A határozószók jellemzői

A határozószók szerepe hely, idő, mód, állapot leírása, kifejezése. Számos szó tartozik ide, kimerítő felsorolásuk sziszifuszi munka volna. Legfontosabb tudnivaló velük kapcsolatban, hogy nem toldalékolhatók az esetek döntő többségében, egyedül fokjeleket kaphatnak. A határozószók fokozása megegyezik a melléknevekével. Vagyis:

·       deist: lenn

·       dodeist: lejjebb

·       pludodeist: leglejjebb

Az igenevek jellemzői

Az igeneveknek a mistben is három nagy csoportja van, mint a magyarban, mégpedig főnévi, melléknévi és határozói igenevek. A főnévi igenevek az igék szótári alakjai és a szenvedő módhoz hasonló, ám azzal nem egyenlő passzív szerkezet kifejezésére használható (lásd: Mondattan). A melléknévi igenevek többsége szinte teljes értékű melléknévként viselkedik, gyakran szófajt is váltanak. A határozói igenevek pedig állapotok kifejezésére alkalmasak.

Képzőik a következők:

·       -ol: főnévi igenév (pl.: ertol: lenni)

·       -ran: befejezett melléknévi igenév (pl.: preiporran: [el]készített)

·       -in: folyamatos melléknévi igenév (pl.: furtin: lopakodó)

·       -klet: beálló melléknévi igenév (pl.: repomklet: megválaszolandó)

·       -ja: jelen- és jövőbeli határozó (pl.: surgja: ébrdve)

·       -lo: múltbeli határozó (pl.: experunlo: kísérvén)

A névmások jellemzői

A névmások változatos csoportja a mist nyelvnek. Kulcsszerephez jutnak a mondat alanyaiként, birtokviszonyt jelölnek, kérdést tehetünk fel segítségükkel. Fajtáik a következők:

·       személyes névmás

·       birtokos névmás

·       általános névmás

·       mutató névmás

·       kölcsönös névmás

·       vonatkozó névmás

·       kérdő névmás

·       határozatlan névmás

Személyes névmás

Az igék tanulmányozása után egyértelművé válik, miért ilyen jelentős a személyes névmások szerepe (lásd: Az igék jellemzői). Ismétlésként: az igék egyalakúak (nem utalnak a cselekvő számára, személyére), muszáj a mondat alanyát rögzíteni. Erre szolgálnak a személyes névmások:

·       eg: én

·       vo: te

·       leit: ő/ez

·       qo: mi

·       vei: ti

·       tarp: ők/ezek

Ezért a személyes névmást mindig ki kell írni, ha nincs megnevezve az alany, különben a mondat értelmetlenné válik!

Ezen túl a másik nagyon fontos szerepük a birtokviszony kifejezése. (lásd: Birtokos névmás).

Birtokos névmás

A birtokviszonyok kifejezésére a mist nyelvben nincs külön névmás mind a hat személyre, hanem a nu kötőszó, illetve a személyes névmások segítségével fejezzük ki. Gyakorlatban:

·       drydal nu eg: az én manóm

·       nu-eg: enyém

·       nu-vo: tiéd

·       nu-leit: övé

Az önálló enyém, tied stb. alakot nagyon ritkán használja a mist nyelv, legfeljebb élőbeszédben vagy a szóismétlés elkerülése végett. Ilyenkor írásban kötőjelet kell tenni a nu és a személyes névmás közé.

Kölcsönös névmás

A kölcsönös névmás (magyarul: egymás) mistül baltin. Hasonlóképp toldalékolható, mint a főnevek. Példa alkalmazására:

Wlottenill eit Roland haibet baltinra. – Wlottenill és Roland megértik egymást.

Kérdő névmás

A kérdő névmások valójában kérdőszavak, s leggyakrabban a kérdő mondatoknál kerülnek elő (lásd: Mondattan). A mist nyelvben a következő kérdőszavakról beszélhetünk:

·       quvi: ki(csoda)

·       quma: mi(csoda)

·       quir: miért

·       quen: mikor

·       quel: hol

·       quig: hogyan/miként

·       quei: melyik

További névmások

Az általános, határozatlan, mutató és vonatkozó névmásokat a kérdő névmásokból képezzük a következő módon:

quvi – qu + goy- =goyvi (aki)

Az alábbi előtagokat kell tehát „csereberélni” attól függően, milyen névmást szeretnénk használni:

·       qu-: kérdő előtag

·       doi-: akár-

·       yot-: vala-

·       cal-: minden-

·       noq-: se-

·       goy-: a-

·       to-: bár-

·       eil-: né-

Mutató névmásból akadnak továbbiak is a mist nyelvben, az alábbiak a legfontosabbak:

·       lin: ez

·       lan: az

·       oq: így

·       od: úgy

·       hiq: itt, ide

·       jiq: ott, oda

·       juqa: ilyen

·       ruqa: olyan

A hiq és jiq esetén a kontextustól függ, melyik jelentésárnyalatára gondolt a beszélő.

Akad azonban pár kivétel a mist előtti nyelv emlékeként. A –lin utótagként a személyes névmásokhoz kapcsolódva teszi őket mutató névmássá, ahelyett, hogy tárgyragot kapnának (pl.: volin: téged). Ez a jelenség olyannyira meggyökeresedett a beszélt nyelvben, hogy az évek során általánossá vált.

A másik hasonló kivétel, hogy az itt, ide, valamint az ott, oda kifejezésére nem létezik külön szó; az, hogy a beszélő mely értelmében használja ezeket, kontextusfüggő.

A viszony- és mondatszók jellemzői

A viszony- és mondatszók népes csoportjáról elégséges pár szót ejteni A névelőkről, névutókról, igekötőkről, segédigékről, kötőszavakról, módosítószókról és indulatszókról lesz szó.

Névelők

Az avilágiak nem sűrűn teszik ki a névelőket. Csak a határozatlan névelőt használják gyakran, a határozottat élőbeszédben szinte mindig elhagyják. A két névelő:

·       dai: a, az

·       unni: egy

Névutók és igekötők

A névutók és az igekötők a magyar nyelvben ugyanazon szavak, szófajuk attól függ, hogy főnévvel vagy igével állnak kapcsolatban. A mist esetén hasonló a helyzet, azzal a kitétellel, hogy a legtöbb ige, melynek jelentésárnyalatát igekötőkkel fejeznénk ki, az értelmező eset fogalomkörébe tartozik. A főnévtoldalékok többsége névutóként (is) funkcionál, azokon kívül pár fontosabb alább szerepel:

·       heit: -kor (heit troq: háromkor)

·       troz: át, keresztül (bug troz constu: a tuskón át)

·       peren: túl (bug peren constu: a tuskón túl)

Segédigék

Általánosságban az mondható el róluk, hogy igeként viselkednek, igei tulajdonsággal bírnak (leszámítva azt, hogy szótári alakjuk nem -olra végződik), s az utánuk álló főige főnévi igenévként áll a mondatban. Egyes igék, pl.: tud, akar alkalmasint segédigeként működnek:

Vo sacrun faconitol! – Meg tudod csinálni!

Kötőszavak

A kötőszavak feladata mondatrészek összekötése. Vesszőt kell tenni eléjük. A legfontosabbak a következők:

·       eit: és

·       fug: ha

·       tiq: mert

·       rol: hogy

·       zui: vagy

Módosítószók

A módosítószók általában az ige előtt, ritkább esetben a mondat legvégén állnak. Pár fontosabb közülük:

·       noq: nem

·       feir: már

·       kas: csak

·       zutrei: talán

·       tei: még

Hangutánzó- és indulatszavak

A hangutánzó- és indulatszavak, mint vau, jaj, au, hasonlóképp vannak jelen a mist nyelvben. A legfőbb mist indulatszó a yeu, ami a jajnak vagy az aunak felel meg.