Mist nyelvleckék 1. (A mist nyelvről általában)

Mist nyelvleckék

Segédanyag Mistaria nyelvének elsajátításához

A mist nyelvről általában

Eredet és jellemzők

Mistaria (más néven az Avilág) hivatalos nyelve a mist. Egy mesterségesen létrehozott nyelv, mely az országot vezető Tanács keze munkája. Mágia segítségével alkották, ezáltal varázslásra kifejezetten alkalmas nyelv (ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden avilági értene a mágiához; ahhoz szükséges az illetőben meglévő képesség a varázshasználathoz).

A mistet nehéz kategorizálni, nyelvtípusba sorolni. Alapvetően agglutináló tulajdonságokat mutat (például az igeidőket és módokat a magyarhoz hasonló toldalékolási rendszerrel kapcsolja a szótőhöz), azonban egyes szószerkezetekben, szókapcsolatokban az izoláló nyelvek mintájára kötőszó kerül a változatlanul maradó szótő elé vagy mögé (például a birtokos kapcsolatok jelzésénél).

Hang- és betűkészlet

A mist ABC latin betűs, 24 betűt és közel ugyanennyi hangot használ (ahogy a fonetikánál látjuk majd, töbek közt á-ra emlékeztető hangot ejtenek bizonyos betűkapcsolatoknál, írott nyelvi jelük azonban rá). A teljes ABC a következő:

a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, t, u, v, y, z

Érdekes, hogy a mistből hiányzik valamennyi ékezetes betű (amennyiben az „i”-t nem számítjuk), a két- és háromelemű betűk, valamint a w és az x (ám ősi eredetű nevekben feltűnhetnek; lásd: Kivételek és furcsaságok).

Fonetika

A mist nyelv szavait döntően úgy ejtjük, ahogy leírjuk, tehát az „e” kiejtve is „e”, nem lesz belőle például „ö.” Néhány betű, illetve betűkapcsolat képez kivételt.

A kivételt képző öt betű::

•        c = [k] (szinte mindig így ejtik, csupán néhány szó képez kivételt, pl.: faconitol = csinálni [faconitol]; lásd: A szokás és hagyomány szerepe, kivételek)

•        h = [ - ] (néma hang, általában nem ejtik, kivéve ha szókezdő hang, vagy ha csupa magánhangzó veszi körül, pl.: haibetol = érteni [hájbetol])

•        q = [k] (kivétel nélkül minden esetben)

•        s = [sz] (szinte mindig, leszámítva néhány esetet, pl.: shovol = megmutatni [sovol])

•        y + mássalhangzó = [i] (pl.: mynei = kevés [minej])

A kivételt képző betűkapcsolatok:

•        ai = [áj] (az „i” magánhangzó mellett állva mindig „j” lesz kiejtésben, de az „a” hangot „á”-ra módosítja; a többi magánhangzónál nem történik ilyen változás)

•        sh = [s] (ez az a különleges eset, melyben az „s” kiejtésben is „s”, a „h” pedig, mint az esetek többségében, néma)

•        y + magánhangzó = [j] (pl.: yut = még [jut])

•        y + mássalhangzó = [i] (pl.: mynei = kevés [minej])

A felsoroltakon kívül akad két eset, amikor egyszerűen ejtéskönnyítő céllal hangzik másképp egy szó, mint ahogy a fonetika szerint kéne:

•        qu + magánhangzó = [kuv] (pl.: quir = miért [kuvir])

•        dst = [c] (pl.: graidst = léptek/lépések [grájc]

Kivételek és furcsaságok

A fent vázolt általános jellemzők és szabályok alól akad pár kivétel. Ennek oka a mist előtti ősi nyelvben keresendő, melynek apró, töredékes emlékei maradtak csupán, s az beépült az Avilág hivatalos nyelvébe. Itt nem kívánom felsorolni az összes ilyen elemet, az egyes fejezeteknél utalok az adott nyelvtani szabályhoz kapcsolódó furcsaságra. Alábbiakban fonetikával és a betűkészlettel kapcsolatos kivételeket mutatom be.

Az egyik ilyen az egyes szavakban megjelenő „x” betű. Bár fentebb úgy szóltam, a mistből hiányzik e hang, ez nem egészen igaz. Akad egy maroknyi szó, melynek írása így rögzült, például az oxcurnus, ami találkozást jelent. A szavak túlnyomó részében az „x” hangot „ks” vagy „cs” betűkapcsolat jelöli, bár ezek is ritkák. Összesen alig tucatnyi ilyen szó akad, s ebből csak négyet írnak „x”-szel: az említett oxcurnuson kívül az experunol, vagyis kísérni, és explodol, azaz felrobbanni szavakat, illetve Mistaria fővárosát, Capitrexet (aminek jelentése egyébként „Királyfej”).

A következő zavarra okot adó pont a nevek és helyesírásuk. Mistaria megyéi, a partiák (partia [párcia]) helyesírása láthatóan több nyelvtani szabállyal is szembemegy. Ugyanígy meglepő lehet egyes családnevek helyesírása, különösen néhány későbbi kötetben felbukkanó famíliáé. Ezek magyarázata egyszerű: a mist nyelvet a Tanács alkotta s vezette be, előtte az Avilágban különböző nyelveket beszéltek az emberek, törpék, manók, tündérek. Mind más-más hangkészlettel és fonetikával rendelkezett, s mivel sokszáz évig éltek egymás mellett, hatottak egymásra. És nincs az a varázslat, ami ezt nyom nélkül eltűntethette volna – de miért is lett volna ez érdeke bárkinek? A legszembeötlőbb példa Wlottenill neve, melyben a mistből alapvetően hiányzó „w” található. Az „x” betű, illetve hang szintén a mist előtti idők maradványa.

Ahogy a „c” fonetikájánál jeleztem, akad pár kivételes szó, melyekben nem „k”-nak, hanem „c”-nek kell ejteni ezt a betűt. Oka a rögzült szokásokban, hagyományban rejlik. Részletesebben a helyesírásról szóló fejezetben kerül terítékre e téma.

Az utolsó egy nüansznyi finomság a keményvonalas mistmagolóknak. Bár „papíron” az „a” hang kiejtésben is „a”, az idők során egyre inkább egy finom „á” vált belőle. Nehéz lenne írásban érzékeltetni a különbséget e hang, és az „ai” kapcsolat erős „á”-ja között. Talán úgy érdemes elképzelni, hogy az „a”-t szinte csak lehelve, finoman ejti „á”-nak az ember, míg az „ai”-t keményen megnyomva szinte azt mondja: „állj.”